Képzelj el egy lányt, aki nyakában egy nagy fekete sállal, lógós pulcsiban és hihetetlen szűk gatyában pötyög a laptopjának billentyűzetén. Hajának rövid tincsei, melyek barnák, az arcába hullanak. Zöld szeme cikázik, a képernyő minden egyes négyzetméterét bejárja. Kortyol egyet teájából, mely különleges hawaii epres és ananászos ízű, közben elmosolyodik, ahogy a tumblr hírfolyamában megjelenik egy pennyboard, melyre már olyan régóta vágyik. Megszólal telefonjának csengőhangja, Sum41 - Still Waiting, és nem nézi meg ki hívja, inkább hallgatja a számot, és elragadtatva ringatja rá fejét, majd egész testét. Majd mikor már tudja, hogy mindjárt vége, gyorsan felkapja a telefont és felveszi. Legjobb barátja keresi, aki fiú és pár utcával arébb lakik. Áthívja, hogy nyomassanak valami jó kis játékot. A lány valami jó horrorosat akar, de végül kiegyeznek egy Black Ops II-ben. Közben Skilletet hallgatnak, hisz mindketten igazi panheadek, és nosztalgiázva beszélnek a nem régen bekövetkezett koncertről, melyen igazán megszerették ezt az együttest. Befejeződik egy szám, majd jönne a következő, de a lány megállítja, és egy új bandát keres. A One Ok Rock kerül elő elsőnek. Fejével apró bólintásokat tesz a zene ütemére. A lány teljesen beleéli magát. Nem csoda, hisz a zene az élete. No meg az írás.