Nézelődtem a blogokon, és a legtöbb helyen bakancslistaként meg lett említve, - vagy akárhol, akárhogyan - hogy ők bizony egyszer ki fognak jutni oda, és az "hú, de csodás lesz" meg miegymás.
Én azon szerencsés egyedek közé sorolhatom magam, akik - igaz csak 1 napra - de ellátogattak Londonba. Nosztalgiázás következik:

Sulival voltunk, így egy busszal a belváros szűkös és dugós utcáin igazán nehezen szlalomoztunk, végül kitettek minket egy piros telefonfülkénél és a busz eltűnt. Először megnéztük az őrségváltást, a palotát, meg csomó szobrot és egy parkot. Majd eljutottunk a Piccadilly Circus-hoz. (Itt muszáj zárójelben megjegyeznem, hogy én azt hittem cirkuszba megyünk, mikor a program listán még itthon elolvastam, de egy derűs skypolás keretében Lea elmagyarázta, hogy mi is ez a hely. Mikor visszajöttem és találkoztam vele és a családjával, apja kérdése egyből az volt, hogy: "Na és milyen volt a cirkusz?") 

A fönt látható nagy szobornál csomó fiatal gyűlik össze nap közbe is, de állítólag este még többen vannak, és ez a rész a Soho bejárata. Igazából én ezt a környéket ismerem a leginkább, hisz itt barangoltunk be mindent kedves kollégámmal, akit nevezzünk csak Izabellának, vagyis Izának.
Az idegenvezetőnk és az iskola a Londoni Nemzeti Galériáig vitt el minket, majd ott zöldkártyát kaptunk és mehettünk a dolgunkra. 
Én szegény Izát rögtön bakancslistám egyik pontjának teljesítésére kéztettem, így - mivel úgyis éhesek voltunk - elindultunk keresni egy Nando's-t. Egy-egy térképet kaptunk, (a tanárok fölragadták az összeset egy benzinkúton) de mivel esett az eső - igazából nem mindig, csak amikor elő akartuk venni - nem igazán mentünk evvel sokra. Csak mentünk a fejünk után, majd mikor már épp feladtuk volna, távol az egyik utca sarkán (Bateman St. áh, Iza egyáltalán nem MARVEL őrült) feltűnt az édes kis kakas logó, így eszeveszetten futni kezdtünk és közbe, ami csak eszünkbe jutott kiabáltunk. Úristen, nagyon hülyéknek tűnhettünk, de igazából nem érdekelt minket, mert már rohadt éhesek voltunk és a szabadidőnk is már fogytán volt. *Időugrás.*

Miután sikeresen megebédeltünk neki indultunk az Oxfort St.-nek, hogy mi akkor most bevásárolunk. Hát igazából, ebből semmi nem lett, mert egyik bolt se volt kedvünkre való, így lefordultunk a főútról és keskenyebb utcákon nézelődtünk tovább. Közben eleredt az eső és mi okosak elővettük az esernyőnket (szám szerint egyet) és mentünk tovább, de még így is úgy eláztunk, mint a fene, bezzeg az okos londoniak rögtön befutottak a legközelebbi üzletbe. Mi tovább harcoltunk az elemekkel, mikor megláttunk egy eléggé jó kirakatú boltot. Rögtön célba vettük az üzletet melynek a cégére a "Vintage shop"-pot hirdette. Végül röpke egy órát eltöltöttünk itt. Ez egy hihetetlen bolt, eldugva a nagyközönség pop és techno érdeklődése és befolyása elől.

Mikor lejárt az időnk, békésen cammogtunk vissza a nagy szökőkutas térre, ahol csatlakoztunk a sulihoz. Ezután már csak egy busztúrát tettünk a dugóban. Illetve kiszálltunk a Big Bennél fotózni. 

Jaj, tényleg és az egyik legérdekesebbet ki is hagytam. Ezer bocsánat. Szóval a Soho-ban, vagy környékén található a kínai negyed, mely konkrétan olyan, mint egy kis darab Kínából. Érdekes hely, és állítólag az egyik étteremben kutyát is kínáltak (Bár nem tudom mennyire megbízható ez az info.).

Összességében egy nagyon jó hely, ahova érdemes elmenni, és az esernyő hülyeség, nem éri meg. Ha esik rohanj be egy boltba és ennyi. Viszont a végére kell ez a mondatom, melyet nem tudom hányszor ismételtem már el. Ne csak London érdekeljen, mert az Egyesült Királyság többi része is szép és érdekes.